Grand Hotel Miramonti

Sárbasüllyedt sikok fölött,
a nap s a fürgébb
levegő átszellemült
magaslatán,
a barbár hegytető elegáns
palotájában,
függőleges sinek acél-
törvénye szerint, hintázó emeletek
előtt, suhog a berregő
lift
és benne egyenruhás
hódolat hozza-viszi
a pávás nőket, frakkos urakat,
bonyolítja a szörnyü
palota titokzatos
anyagcseréjét, ragyogó
termek és halk hálószobák
között, fel-alá,
bezárva a berregő
búvárkockába, melynek
üvegén hüvösen átdereng
a fölhasitott emeletek
tengerfenék-ringása, – s a lift
csak hordja a húsokat, különös
virágokat, csak hordja a drága
bőröndöket, frakkos urak
zsebében mágikus
lapjait a pénznek, elfinomult
szükségleteit a testnek és
csak hordja az elfinomult
sok testet, a roppant
üzem táplálékát, – a lift
csak hordja, függőleges
sinek acéltörvénye szerint
suhogva föl-alá,
pompázó terheit, és
utjába csodálatos
törvények parancsa szerint
belehajolnak a tülkölő
országutak, belefutnak a
boldog vonatok, mialatt
észrevétlen dolgoznak a pénz
rejtelmes messziségekig
ereszkedő szivócsövei és
megindulnak a sárbasüllyedt
síkságok, távoli mezők,
vetések, gyártelep, alázatosan
fuldokló vér s a munka, hogy
ezer átlényegülés után
mind fölszivódjanak és
sertéscomb és fiatal
lányhús egyformán jusson a
roppant üzembe és
az önmagába bebörtönözött
liftben az egyenruhás
hódolat tovább
ringhasson a fölhasitott emeletek
között s tovább keringjen a vér
az elvarázsolt testben, fönt, a hegy
tetején, a fürgébb
levegő s a nap átszellemült
magaslatán, ahol
élő arany sugarakban
ragyog a megvetett s kifosztott
nyomorfekete világroncs
ég s föld között lebegő koronája.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]