Grand Hotel Miramonti

Sárbasüllyedt sikok fölött, a nap s a fürgébb levegő átszellemült magaslatán, a barbár hegytető elegáns palotájában, függőleges sinek acél- törvénye szerint, hintázó emeletek előtt, suhog a berregő lift és benne egyenruhás hódolat hozza-viszi a pávás nőket, frakkos urakat, bonyolítja a szörnyü palota titokzatos anyagcseréjét, ragyogó termek és halk hálószobák között, fel-alá, bezárva a berregő búvárkockába, melynek üvegén hüvösen átdereng a fölhasitott emeletek tengerfenék-ringása, – s a lift csak hordja a húsokat, különös virágokat, csak hordja a drága bőröndöket, frakkos urak zsebében mágikus lapjait a pénznek, elfinomult szükségleteit a testnek és csak hordja az elfinomult sok testet, a roppant üzem táplálékát, – a lift csak hordja, függőleges sinek acéltörvénye szerint suhogva föl-alá, pompázó terheit, és utjába csodálatos törvények parancsa szerint belehajolnak a tülkölő országutak, belefutnak a boldog vonatok, mialatt észrevétlen dolgoznak a pénz rejtelmes messziségekig ereszkedő szivócsövei és megindulnak a sárbasüllyedt síkságok, távoli mezők, vetések, gyártelep, alázatosan fuldokló vér s a munka, hogy ezer átlényegülés után mind fölszivódjanak és sertéscomb és fiatal lányhús egyformán jusson a roppant üzembe és az önmagába bebörtönözött liftben az egyenruhás hódolat tovább ringhasson a fölhasitott emeletek között s tovább keringjen a vér az elvarázsolt testben, fönt, a hegy tetején, a fürgébb levegő s a nap átszellemült magaslatán, ahol élő arany sugarakban ragyog a megvetett s kifosztott nyomorfekete világroncs ég s föld között lebegő koronája.