Mérget! Revolvert!

Mérget! Revolvert! Gyorsvonat elé! Nyiszáld ketté recsegő gégédet, őrült! – Nézz szét: valaki kilopja szemedet a homlokod alól, friss vágyaidat hintója elé fogja paripának, meleg szivedet feltalpalja a cipője alá s terveidből aranypalotát épít magának, – – óh, nézd: emberek, százezer, millió nyomorék röfögők, boldogtalan férgek, és valaha ők is hittek, akartak, – – óh, nézz szét, te szegény, naiv, tehetetlen fiatalember, becsületes testvérem: menj haza, állj tükröd elé, borotvád tedd a nyakadra, – aztán rohanj végig az esti körúton és levágott fejed üvöltő bombáját csapd be az első boldog ember ablakán.