„H–MAC A”

Minden piszokból tisztán s nemesen buggyan ki a láng; rossz-szagú benzin robbanó dühe emeli mámoros égbe az aeroplán isteni szárnyát: talán csak alacsony ösztönök keveréke vagyok, ember s az egész emberiség, gonosz erők hadszíntere, – mégis: valaki lelket adott belém s valami mindig kényszerit, hogy fájjon a tettek kínja, hogy fájjon, ami motoraimat bolond hajszára pergeti és megalázva könyörögjek valaki Névtelenhez: Uram, add, hogy bűneim rothadó anyaga csöndes örömmé tisztuljon benned és egyszer majd mind salaktalan láng szálljak el én is a végtelenbe!