Megsemmisülés

Pillám, vasfüggöny, lezuhan, s belerendül a csönd. Ez már nem a pénz vesztett csatája, ez a halál: csontjaimról szakadoznak a kimerültség rongyai, lassan előborzong lelkemben a megsemmisülés, hogy feloldja a föld barbár akkordjait, – valami nagy szárny emel, új zenekáprázat, túl az életen, – és sebeimből forrón, véresen zuhog a súly.