Ízenként porlok el a szélben

Már lefelé hull csak a gondolat: mit segíthet rajtam e sok idegen palota? A keserűség kisrófolt szemeimből minden reményt; változhatatlan törvények előtt mit akar a szegény? mit akartam én is? mit akartam e hóhér világban, ahol csak a kalmár terror élvezi az iny, fül, szem s bőr millió örömét s a többinek nem jut csak lelkes fájdalom? – óh, már zuhanok, már gyümölcsöm meghervadt a szélben: nyomorult percekre bont az idő s ízenként porlok el a térben.