Hamis művészek ezredei

Mint döglött csigák ágról leperegnek,
leperegnek ők is,
ember-rovarok, operettek.
De ma ők az úr:
megmásszák szűz virágaimat,
nekik virúl
minden transzparens, nekik
tisztelegnek a gyorsvonatok
Szanfranciszkótól Párizsig,
nekik bókolnak a gránát-
döngölte idő-Szaharán át
nekik, hernyóknak, szórakozó
pimaszoknak, minden
vetések, aratások,
hamis művészek ezredei,
sokágú koronák, növő aranyak
s aranyhajú nők, vér, – – óh rettenetes
látni e léha korban,
csak látni s várni
istent,
aki egyre késik,
istent, aki vár, de ha eljő
angyalok felhőviharában:
lerázza őket az élet
fuldokló ágairól
és záporozó talpaival
szemétbe tapossa ágyékuk magvait is!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]