Hamis művészek ezredei

Mint döglött csigák ágról leperegnek, leperegnek ők is, ember-rovarok, operettek. De ma ők az úr: megmásszák szűz virágaimat, nekik virúl minden transzparens, nekik tisztelegnek a gyorsvonatok Szanfranciszkótól Párizsig, nekik bókolnak a gránát- döngölte idő-Szaharán át nekik, hernyóknak, szórakozó pimaszoknak, minden vetések, aratások, hamis művészek ezredei, sokágú koronák, növő aranyak s aranyhajú nők, vér, – – óh rettenetes látni e léha korban, csak látni s várni istent, aki egyre késik, istent, aki vár, de ha eljő angyalok felhőviharában: lerázza őket az élet fuldokló ágairól és záporozó talpaival szemétbe tapossa ágyékuk magvait is!