Akkor se, vagy csak akkor?

Napok, napok, tolvaj kölykei az időnek, – kezük friss lombomat vígan tördeli; mind visz valamit, de nem hoz egy sem – – (Mindent csak akkor, ha majd megöregszem?) Napok, napok, – hét-nyolcezer már sokat elvitt; gép-testem megdolgozza a bért, de remegő, gyönyörű lelkemért nem kapok, míg kéne, semmit? Gyerek voltam s befogtatok, napok, napok, ti rabló kölykök, gazdagok, – már fáradok, pedig semmit se láttam, s úgy szeretnék szétnézni a világban! Szeretnék – – Mennyi élet! mennyi szép! Be jó is volna itthagyni a pénztelenség börtönét, s föl a hegyekre! Szabadság! Monte Alto! Óh, Canazei! Pordoi! óh, Colle Isarco! Óh szabadság szamóca-illata! Rád gondolok, Szamócás hegyek illatos nyara: napok, napok, sunyi kis banditák, be nagyon kéne most nékem a világ! Napok, napok, tolvaj kölykei az időnek, kedvnek, hajnalnak, éhségnek, erőnek, – visszatértek valaha? alkonyatkor? akkor se, ha már nem kell? vagy csak akkor?