Nem ülni a kényszerek rabpiacán!

Vér s hús vagyok, – erdő, – folyamok – –! Mozogni! Ember! – Elfulladok: lelkemben széttört zokogás a kigyúlladt tükrök kacagása. Isten, szerelem, – Jaj, tétován hányódom a testek zátonyán – – Rázom magamat: rossz kövület! Az erőm, az erőm, jaj, hova lett? Szem, szív, fül, ember, – Istenem, hát nem szabad élni, örülni, sosem, csak visszavonúlni mint a pók –? – – Óh, tengerek! alkony! büszke hajók, friss lányok, pénz, föltámadás! robbanó fények ritmusa, láz! meghalni, ha tetszik – – Csak tunyán nem ülni a kényszerek rabpiacán!