Ha itt marad belőled egy sugár

Itt vagy, – de bennem fekete zápor döng, rekedt dühök tülke rikácsol; zsibvásár: koldús gondolatok – – És teszem, amit nem akarok, és csak hányódom, összevissza: óh nyomorúság ragacsa-piszka! Meglapúl bennem a büszkeség: óh perc, perc, szétmálló törmelék! Nincs kedvem játszani, nincs erőm sem – Itt vagy, kedves; mit akarsz ma tőlem? Megváltásnak már nagyon kevés nékem a legforróbb ölelés: megölné titkos gőgömet, ha csak úgy örülhetnék neked, koldúsmód, mint cigány a tavasznak, vagy megspórolt borravalónak a gazdag. Menj! – Búcsúd az örömök zenéje – Repülj, kis lepkém! – Aranyat a szélbe – – Repülj, föl, a napba, óh szerelem: friss fényedtől átgyúl a szemem, csilingel a levegő, – kék lobogás! édes tündérhegedűzokogás! – – Menj! S ha itt marad belőled egy sugár, én leszek a leggazdagabb, a király!