Legázolt kilométereken át

Messze vagy és kitapogatlak – Legázolt kilométereken át – –! Ágyúk láthatatlan kezei viszik igy, messzi, messziről a romboló halált. Ágyúk! – Az ujjaim vascsövek: bennük süritett vihar! Lelkem dübörgő fekete gép – dinamó! zug, kattog, s mindig elér özönlő hullámaival! Menekülsz és kitapogatlak – – Vágyaim: éhes hadseregek! csápok! drót! vad sinek! – rohan a fény! Menekülni! Hiába! Minden enyém és én sohasem feledek! Sohasem feledek, jó s rossz: az enyém! Jó s rossz – Ma a sok sem elég! – – Testemben idegen életek, szerelmek, – szerelmed! az életed ritmikus gyönyöre ég! Az életed! ég! – – Ragyogva állsz szemeim fényszórója alatt s legázolt kilométereken át vakitva hullanak reád az egzaltált sugarak!