Sugarak érett kalászaival

Mint százkezü szél a riadozó vetéseket, – megrohanlak, vagy a Nap, mikor reggel beleveti magát karjaiba a meztelen tavaknak. Megrohanlak, bebugyolállak, körültáncollak, – fényvihar, – hogy amerre jársz, minden ragyogjon sugarak érett kalászaival. Minden virágomba s színembe begöngyöllek ma, úgy szeretlek, szemem tűzcsákányt csap beléd s vad fényben táncolok feletted, szent fényben: Nézz rám: most ragyogsz, lelkedig hull sugár-hatalmam, s te megőrzöd a belédzuhant Napot, mint a föld, sötét s nehéz aranyban.