Tavasz és nyár megütközik

Kék villogás a levegő, bolond hangokkal tarka a délelőtt; a házak közt mennydörög a nap s mint rebbenő aranyhalak villognak a fényben a nők. Villognak – borzong tőlük a város – Fickándozó, félénk tüzek: gondolatban mindegyik után kinyúlnak, bátran vagy tétován, a forró férfi-kezek. Egy gondolat, vagy annyi se, vagy több, vagy csak íze a szélnek: tavasz és nyár megütközik s önmagával szeretkezik ma szemérmetlenűl az élet! Élet! tékozló zűrzavar! Lüktetés életbe-halálba! Óh csirák, hús-szirtek, ideg-erdők! a föld alól csattogva feldöng az izzadó ércek csatája! Csirák, hús-szirtek, ideg-erdők! – Kristályos mámor ma az ucca: villognak, remegnek a nők s testüket távoli erők édes iszonya koszorúzza: mennek, szállnak, jönnek, forognak, fickándozó, élő tüzek, s láthatatlan mindegyik után tolonganak, bátran vagy tétován, a forró férfi-kezek.