Az erdő birkózik velem

Erdő, szeretőm! Óh, milliárd élet vegyülete! szétdobált akaratok tornyai, hatalom! Óh erdő, új s ős társadalom, s ti, füvek, dermedt zöld nyilak, akiket valami titkos akarat dobott föl a fényig, – életek, atompaloták, rengő rengeteg –: ahová lépek, lábam habos húsok ingoványán tapos – – Zöld hús, és zölden zizeg a vér, és minden mozdul, minden él, habzsol, tolakszik, fenyeget, tapogat, – Óh párás szédület! Erdők lehellete, néma láz, zsongó, édes gáztámadás, alattomos, fojtó szerelem: – jaj, az erdő birkózik velem! – – Kérges karok örvénye, ringató, s a föld húz. – Óh gyilkos álom! Óh indák! földindulás! – Süpped a láb, forró zene lüktet csontjaimon át, sötét fények, idegen erők – –! – S lelkem letérdel az isten előtt.