Zümmögő, kalandor sugarakon

Köröttem rajzanak – vén fa vagyok én –
vad rétek méhei, mind:
hordják odúmba a mézet,
s részeg
sugarak szemeimbe a színt.
Zümmögő, énekes sugarak,
indulók és érkezők, –
mesélik: ősz van Tátraszerte
s persze
Nápolyban is szépek a nők – –
Szállnak, szállnak kis hirnökeim,
kis gondolatok, hűségesek –
Ma minden országot kirabolnak
s holnap
már itt a fény, csók, üzenet.
Csorduló szívvel hallgatom,
mit zsong ez az örök zene:
óh élni! élni! – – S lombkoronámat
az ifjúságnak
rázza rakoncátlan szele –
Óh élni! – – Vérmocskolt évek után
jönnek híreim, kis aviatikusok:
sohse nőtt ily buján az ember
s a tenger
egész megfiatalodott!
– – Köröttem rajzanak – Szédülök –
Méz! mámor! – Csalogató szelek! – –
Rózsák tolonganak szemeimben
s minden
rostomban édes tűz bizsereg:
elszórom lelkem csorgó aranyát
kőbe, patakba, virágba
s zümmögő, kalandor sugarakon
testtelen, parttalan, gazdagon
szétszállok a világba – –
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]