Zümmögő, kalandor sugarakon

Köröttem rajzanak – vén fa vagyok én – vad rétek méhei, mind: hordják odúmba a mézet, s részeg sugarak szemeimbe a színt. Zümmögő, énekes sugarak, indulók és érkezők, – mesélik: ősz van Tátraszerte s persze Nápolyban is szépek a nők – – Szállnak, szállnak kis hirnökeim, kis gondolatok, hűségesek – Ma minden országot kirabolnak s holnap már itt a fény, csók, üzenet. Csorduló szívvel hallgatom, mit zsong ez az örök zene: óh élni! élni! – – S lombkoronámat az ifjúságnak rázza rakoncátlan szele – Óh élni! – – Vérmocskolt évek után jönnek híreim, kis aviatikusok: sohse nőtt ily buján az ember s a tenger egész megfiatalodott! – – Köröttem rajzanak – Szédülök – Méz! mámor! – Csalogató szelek! – – Rózsák tolonganak szemeimben s minden rostomban édes tűz bizsereg: elszórom lelkem csorgó aranyát kőbe, patakba, virágba s zümmögő, kalandor sugarakon testtelen, parttalan, gazdagon szétszállok a világba – –