Táncos kacajjal, síma sugár

Zuhogó balták: a nyár, a dél –
Riadtan ugrál hátra a tér,
fák, hegy, falu – – Fénybalták alatt
izzadva csörtet a gyorsvonat.
Rohanunk – De lelkem más rohanás:
engem a Fény részeg dühe ráz:
kitörni! föl! nagyobb tereket!
elkapni a menekülő eget!
táncos kacajjal, síma sugár,
röppenni! – Óh, Nap! gyönyörű nyár!
a Nap! oda – – s nézni, hogy lemarad
test, kő, falu, város: görcs-akarat!
Görcs, sár – – Nézd, lent: ernyedt pihenés –
odvába szorult a gazda és
elhallgat a dongó is, szegény,
az árnyékszék karbolos hűvösén.
Óh, pihenés – – Fujj! – Föl! előre, ki!
Még korán volna lemondani!
Még enyém a nyár, a tűz, a fény
s ha akarom: isten fia vagyok én,
én, villám – – Szállok, – hófehér – –
Csörrenve törik előttem a tér –
szállok – elérem! – s megvakul a Nap,
ha rácsókolom egy sugaramat!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]