Táncos kacajjal, síma sugár

Zuhogó balták: a nyár, a dél – Riadtan ugrál hátra a tér, fák, hegy, falu – – Fénybalták alatt izzadva csörtet a gyorsvonat. Rohanunk – De lelkem más rohanás: engem a Fény részeg dühe ráz: kitörni! föl! nagyobb tereket! elkapni a menekülő eget! táncos kacajjal, síma sugár, röppenni! – Óh, Nap! gyönyörű nyár! a Nap! oda – – s nézni, hogy lemarad test, kő, falu, város: görcs-akarat! Görcs, sár – – Nézd, lent: ernyedt pihenés – odvába szorult a gazda és elhallgat a dongó is, szegény, az árnyékszék karbolos hűvösén. Óh, pihenés – – Fujj! – Föl! előre, ki! Még korán volna lemondani! Még enyém a nyár, a tűz, a fény s ha akarom: isten fia vagyok én, én, villám – – Szállok, – hófehér – – Csörrenve törik előttem a tér – szállok – elérem! – s megvakul a Nap, ha rácsókolom egy sugaramat!