Nap, idd ki, idd ki a szemeimet!

Nap, nézd, nézd: harmatos üregek – hörpentsd ki a szemeimet! Még csak bimbóznak, fiatalok, de túlragyognak, mire meghalok! Élek, meghalok – – Elektromos áramkörök csobogó özöne mos: valóság, meztelen isten! óh matéria! pénz! szépség! lobogó! Valóság, csúfolt igaz erő! hús, vas, föld, megtagadott szerető! Ember! – Nem imádott így soha más: érlelj meg, lelkes Realitás! Érlelj, – sülyessze a képzelet testedbe a tápláló gyökeret – – Ajkak, emlők! szent csöveken át pattanj ki, szemem, új Nap-Világ! Emlők! Anyám! Veletek – nekem – – Föld, erdő, isten: az életem! Föld, föld, anyám, fény, fény, hatalom: minden enyém lesz, ha akarom! Fény! Harsonák! – Gyávák, irigyek – – – Nap, idd ki, idd ki a szemeimet: még csak bimbóznak, fiatalok, de túlragyognak, mire meghalok!