Mind-Egy
| Tízezer tornyom az égbe dobálom, |
| tízezer kéz vár rám odakint; |
| mint erdő táborozok szivetekben, – |
| útálom az egyet, én vagyok a Mind. |
|
| Tízezer út zuhog ki belőlem, |
| lelkem szétpattan, tízezer sugár; |
| és nyomorúlt testemben nem marad, csak |
| a fénytelen s visszhangtalan halál. |
|
|
| Tízezer út suhan össze bennem, |
| színek lavinái mind belém ömlenek; |
| ha akarom, meghal, ami kívülem van, – |
| útálom a mindet, én vagyok az Egy. |
|
| Minden laza fényt magamba süritek, |
| erők prizmája, tűzkard vagyok én, – |
| s így állok, fönt, fönt, rohanó magasban, |
| legfelsőbb torony, tornyok tetején. |
|
|
|
|