Ölelj meg, ölj meg, istenem!

Nem kell nekem a ti istenetek –! Gyáva a világ, s beteg – – Lapos mocsarában lapos az ég: „Felszínt, csak felszínt: ez is elég!” Nem kell nekem! – Óh, ti vad hegyek, Istenem a ti rohanó lelketek! Itt ronggyá szakadnak a földi dalok – – Óh, ormok, kacagó viharok! Óh, ormok, vágyaim ormai! lehetőségek iszonyú tornyai! Föl! szabadon! – – tágúl az arány, már nincs zárt tér, kiterűl az irány! Tér – – Mindent! Együtt! – – És szivemet szél hajtja – Vitorla, világ felett – –! Sodorj át – tépj ki! – a tereken: ölelj meg, ölj meg, Istenem!