Mit kaptam én még a világtól?

Iramodó sinekkel iramodom: előttem még nagy út ficánkol – Hallgasd csak: kerekeimben örök dal csattog – rohanni! – a vágytól! Iramodó sinekkel, – óh, igaz, most fáj a búcsuzás. De míg élek, enyém maradsz te is, és nem ér utól soha más. Soha engem – – Vad hegyek, szakadozók, és éjek, tele jégvirággal – – Sietni! Sín, nyargalj velem: itt lemaradunk a halinákkal! Lemaradunk! – habzsoló távolok – – Nyargalj, vigy, föl-le, ficánkolj! Ezer életet akarok, – van! van! – és mit kaptam én még a világtól? Mit kaptam! Akarom! Minden enyém, csak ellopta valaki tőlem – – – Most vége: sineim kifutottak s leborúlnak a hidak előttem!