Az eretnek tragédiája
(Robert Browning után, szabadon.) |
|
DEODATUS ABBÉ ELŐINTELME: |
| Az Úr, kit mindig és sohase látunk, |
| életteremtő örök Rombolás. |
| Pallosvivő, kit rettegve imádunk: |
| szivét nem árnyékozza változás. |
| Igazság-arca iszap és korom, |
| Kegyelem-arcát fátyolozza hit, |
| nap-térdein nyugszik az irgalom |
| s a bűn nyögi borzalmas talpait. |
|
| S a bűn nyögi borzalmas talpait. |
|
|
|
Harmincezer páncélos szentvitéz közt |
|
harcolt Jakab a Jordán partjain, |
|
s ki annyi harc és baj és annyi vész közt |
|
megállt: megvette szultán Szaladin. |
|
Eldobta kardját, melyet oly vitézül |
|
s pogány vérben oly sokszor áztatott, |
|
és Kelemen pápa most büntetésül |
|
máglyára küldi ördög-Jakabot. |
(És itt lant- vagy cimbalomkíséret erősíti az éneket.) |
|
| Máglyára visszük ördög-Jakabot. |
|
|
| Bükkfaderékból bitónak kivágva |
| nagy oszlop áll s alatta vár a rab. |
| Hallod a Sátánt? Most is kiabálja: |
| „Szeressük egymást! Ölni nem szabad!” |
| Az Úr szavával az igaz erényen |
| kacag a hithagyó… Öljük meg őt! |
| Tuskót, hasábot hordjatok serényen, |
| imádkozzunk és pörköljük meg őt! |
|
| Imádkozzunk és pörköljük meg őt! |
|
|
| Átkozott legyen a méh, mely foganta, |
| és átkozott a mag, melyből eredt. |
| A fenyőből könny csordul, gyönge gyanta: |
| még a fa is sír, hogy eretneket |
| éget üszökké… Tűznél hamarabb |
| eméssze el átkunk e szörnyü máglyát! |
| Nyakig födi már a sok fadarab: |
| püspök urunk, csapd fejéhez a fáklyát! |
(Orgona: Gloria in excelsis Deo.) |
|
Gloria, és csapd oda a fáklyát! |
|
|
|
Mikor megkötözték, nem is nyöszörgött, |
|
de most forog s kidülled a szeme. |
|
Torkából szókat öklendez az ördög |
|
s száját perzseli a szavak szene. |
|
Jól tudjuk: ily undok halálra nem várt, |
|
bár iszonyat lapult tette mögött; |
|
most káromló ajakkal idézi Szent Pált |
|
s gonosz nyelve Krisztushoz könyörög. |
(Itt valaki keresztet vet.) |
|
| Hallgasd csak: Mit mond Krisztus, az örök? |
|
|
| Templárius Jakab, te megtagadtad |
| Krisztust, ki lelkét érted adta ki; |
| Templárius Jakab, Urad eladtad, |
| s nem akartál érte vért ontani! |
| – „Irgalmas Isten, téged vágy ölelni |
| elmém, szivem és csontom és husom! |
| Irgalmad szállt belém s nem bírtam ölni |
| embert érted… Irgalmazz, Krisztusom!” |
|
Azt kiáltja: Irgalmazz, Krisztusom! |
|
|
| Ki hiszi, hogy Isten fenyegető |
| szava üres hang s csak szó az egész, |
| mint kedvenc madarát etetgető |
| lányka beszéde, hiú fecsegés? |
| Azt mondja (s nem fél): Isten kegyelem |
| s a bűnöst is megtisztítja az Úr! |
| – Azt mondja: Krisztus szíve szerelem |
| s ajkáról a vigasz rózsája hull! |
|
| Rózsát kiván? Mindjárt fejére hull! |
|
|
| Mert lábainál rózsát nyit a tűz |
| s derekáig felnő vörös szakálla. |
| (Igy járjon mind, aki az Égi Szűz |
| zászlajáért nem kél bosszú-csatára!) |
| Ne hallgassuk, mit mond! Hisz vigyorog, |
| pedig ágyéka lánggal koszorús; |
| arany férgek faldossák: már csorog |
| zsírjával együtt combjáról a hús. |
|
Istenért sül le combjáról a hús! |
|
|
| Nyílj rózsa! nyílj ki, tündöklő lepel! |
| Rózsát kivánt: hadd tépjen egy utolsót! |
| Szirom sziromra bomlik: lángkehely! |
| Üszkös karók ágai bent a porzók. |
| Harmat helyett a Sátán vére hull rá, |
| szurok, kén s égő test fojtó szaga; |
| ott ég Jakab: pokolháló borul rá! |
| Nem nyílt ily szörnyü tűzvirág soha! |
|
Pallos az Úr, bűneink ostora! |
|
|
| Mint Jakab sikoltott a tüzön át |
| Ahhoz, kit imája megátkozott, |
| Ahhoz, kitől megtagadva magát |
| nyomorultan s örökre búcsuzott: |
| – Hozzád könyörgünk, Mennyei Igazság, |
| mentsd meg a bukástól fiaidat, |
| de ha elbukunk, Végtelen Igazság, |
| roppantsd le ránk is roppant talpadat! |
|
DEODATUS ABBÉ VISSZAFELEL: |
Isten, segítsd az elbukottakat! |
|
|
|
|