Altató dal

Valaki lóg véres kötelen –   Fiacskám, el ne feledd! Jöjj, így, közelébb s dúdold velem   e jámbor éneket. Valaki lóg véres kötelen –   Ne sírj, ne sírj, fiam! Apád lóg azon a kötelen, –   Figyelj csak, kicsi fiam! Erdő közepén lóg édesapád, –   szép őszi éjszaka volt; fegyver, katonák, és édesapád, –   Ó, micsoda éjszaka volt! Elvitték, nem kell tudni, miért –   Figyelj csak, kicsi fiam! Megnyúzták, azt sem tudta, miért, –   Ne félj, én kicsi fiam! Szép volt – emlékszel? – és szomorú,   mint Krisztus urunk a fán. Tüzet gyujtottak alája, s apád   ott sült meg élve a fán. – Ó, egyszerü történet ez,   oly egyszerű, mint a halál! Apád kint lóg véres kötelen   s bennünk lakik a halál. Apád kint lóg véres kötelen – –   Nincs könnyem, kicsi fiam; Kiapadtak haldokló szemeim,   de ne sírj te se, kicsi fiam! Erdő közepén, véres kötelen, –   Ki tudja, mi lesz veled? – Ne szólj, ne sírj, csak dudolászd   együgyű énekemet…