Hazám, keresztény Európa!

Utálom és arcába vágom: – Harminc év vagy kétezer óta undorító, őrült világ ez, ez a farizeus Európa! Kenyér helyett az éhezőt csitítja szóval, hittel, éggel, s maszatos lelkiismeretét szívnyalogató versikékkel; harminc év vagy kétezer óta hány eszme rothadt el szivében! – Hazám, keresztény Európa, mi lesz, ha majd magára döbben, mi lesz, ha újra földre száll a Megcsufolt és Megfeszített, s mert jósága, szíve, imája egyszer már mindent elveszített: mi lesz, ha megjő pokoli lángszórókkal, gépfegyverekkel, vassisakos, pestishozó, bosszúálló angyalsereggel? Mi lesz, ha megjő Krisztus és új országot teremt a földön, ha elhullanak a banditák s nem lesz több harc, se kard, se börtön, ha mennyei tiszta szerelmét tetté acélozza a Bárány s újra megvált, – ó, nem a jók, de a gonoszok vére árán, – hazám, keresztény Európa, túlélve időd szörnyü végét, elbírod-e még te az Istent, a Szeretetet és a Békét?