Enyém volt s mégse enyém ma

Enyém volt s mégse enyém ma, enyém ma is, és idegen; lelkében lelkemet őrzi s méhében a gyermekem. És nézem, és sohse látom, mert fény, felhő, remegés; virágzene: szóba fogni túlsok és túlkevés. Virágzene, érthetetlen; ki tudja: szeretem-e? Az élet illata, zengő fény- és illatzene. Enyém volt s mégse enyém ma, szeretőm és gyermekem, és ha megállok előtte, a lelkem rejtett belső remegés. Enyém volt s mégse enyém ma, enyém ma is, és idegen; lelkében lelkemet őrzi s méhében a gyermekem.