Alszik, megnőtt szakálla, körme

A fény kipatakzott szeméből –
szem, ördögök szeme, ne bánts!
Füvek dagadoztak hajában
s a haja most száraz bogáncs.
Alszik… Megnőtt szakálla, körme…
Hét napja alszik… Tán nem él.
Különös szagú lett a bőre
s az arca ráncos denevér.
Félek; nem merem betakarni
és nem merek ránézni sem.
Futok előle s érzem: üldöz
szakállasan és körmösen!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]