Alszik, megnőtt szakálla, körme

A fény kipatakzott szeméből – szem, ördögök szeme, ne bánts! Füvek dagadoztak hajában s a haja most száraz bogáncs. Alszik… Megnőtt szakálla, körme… Hét napja alszik… Tán nem él. Különös szagú lett a bőre s az arca ráncos denevér. Félek; nem merem betakarni és nem merek ránézni sem. Futok előle s érzem: üldöz szakállasan és körmösen!