Meghalt, csókolj, szédület…

Csókolj, csókolj, csöndesen, úgyis harc az életem. Tűz a ma, tűzvész a holnap; gyilkos lopózik a ködben; forró szelek zakatolnak s véres csillag ég fölöttem. Jaj, mit álmodtam: anyám meghalt e vad éjszakán! Árnya ingott, mint a részeg, szája vér és szeme sár volt; megöleltem, – megigézett, – – Nézd, kezemről vére párolg! Meghalt. Csókolj! Szédület… Mért világít a szemed? Pénz, kenyér… A hangja! Hallod? Intett véres keze, – láttam… – Vérbefulladt vad harangok hörögnek az éjszakában.