Erdei lomb és széllengette bokor

Még sohase, sohase láttam az arcát, mert felhő az arca, napsütött pici felhő. Ő maga is felhő és erdő a haja, erdei lomb és széllengette bokor. Nézd, hogy hintázza gyümölcseit a galagonya: vérzik, vérzik gyümölcse, mint a kedvesem ajka, ha csókol. Erdő és bozót a kedvesem haja, a hangja szél; és későn nyilt virágok harmatos szemei. Harmatos őszi virág a szeme; a hangja szél, mely a galagonyabokrok ágaival incseleg. Felhő az arca; a szava szél, mely lelkem fellegeit kergeti, kergeti napba-árnyba s bennem zúg parttalan.