Örök ösztönzőm, áldott Anyaföld!
| Nincsen erő, mely elrabolja tőlem, |
| mert ketten Egy vagyunk, Én és a Föld; |
| napos csirái bomlanak belőlem, |
|
| Testvér? Barát? – Nincs testvére a hegynek: |
| minden hegy Egy, mert teste-lelke föld. |
| Testvér? Barát? – Én megmaradtam Egynek, |
| mert mindenkivel Egy a Föld. |
|
| Halottak élnek, élők elromolnak, |
| kopik az ember és hallgat a föld; |
| évezredek multjából lesz a holnap: |
| tegnap, holnap: minden a Föld. |
|
| És mintha ma teremtett volna Isten: |
| új vagyok s mégis régi, mint a föld, – |
| mert a te véred dalol ereimben, |
| örök ösztönzőm, áldott Anyaföld! |
|
|
|