Nem voltam én mindig ilyen…

Nem voltam én mindig ilyen szelíd és elgondolkozó; aludtam, ettem, öltem, és nem tudtam azt se, mi a szó. Aludtam, ettem, öltem, és a Gondolat nem üldözött; állat voltam az állatok s gyökér a gyökerek között. Egy este aztán a Gonosz hét sípot adott a kezembe; belefújtam, – s remegni kezdett lelkemben ég, föld, naplemente… Azóta mellem úgy tüzel, mint soha be nem hegedő seb, s tudom: él bennem valami, ami még nálam is erősebb.