Éjszaka

Ázott fák közt borzong az este, rablók settengenek körötted, hallgat a fűjáró tücsök, ropogva nyujtózik az erdő. Kövek másznak ki az utakra, sötét remegés a világ; sietnél, de tétova lábad bátortalan tapogatózik. Megállsz; csönd, semmi; hátrafordulsz, a csönd szívedbe merevül és istenhez sikolt a lelked, ha egy-egy ág hajadba markol.