Fekszem, hanyatt

Fekszem, hanyatt, fejem alatt föld méhe háborg; nézem a felhőt és lent az erdőt, e néma tábort mely véd sötét dárdáival, s ha betakar fekete árnya: elcsöndesülnek zúgó fülemben a gondok is; alszom s alusznak alvó husomban a csontok is.