Pókokat rakok a szemeibe

Megbántott a hitvány, a sok idegen gazember, és nem is sejti, mikor. Nem tudja, hogy éhes voltam és ő evett. Nem tudja, hogy rongyokban dideregtem és ő tündéreknek röfögött a bárban. Nem tudja, hogy én a föld vagyok és hiába udvarol neki a pénz. De nem baj. Úgyis Sátán piszka az arany, és meg fog halni e piszoktól. Akkor aztán beleibe tapos a sarkam és bosszút állok és pókokat rakok undok szemeibe!