Reménytelen ég alatt

Lelkem meghervadt, senki barát nem hallja már szavát; kék árvíz: jön az est, – meghalnék örömest. Nincs senkim, senki barát; halottak, néma fák; kint autó, lárma, pénz, – ne rájuk, – ide nézz! –: nézd: palotáim a porban s én rossz géppé romoltan, mely zörg, csikorog, de tűr, járok, tehetetlenül, a győztes árban, mely dagad s a reménytelen ég alatt roncs életünket, mocskos, sűrü lé, únva görgeti a halál felé!