Verebek

Pirosló hajnal; a város is piros és tiszta, ha sáros is. Piros és tiszta a napban, és még nem csúfítja ébredés. Ébredés, lármás kerekek, – csak én vagyok itt, meg a verebek. Borzas verebek csipegetik a napfény aranyos magvait, a nap pirosló aranyát, melyet az éji pocsolyák ágyába hint a hajnal és nem lop el csak az ébredés. Az ébredés, a szürke szín, a pénz, a robot, az emberi kín, a reggel, az este és a dél, mely most még egymásban henyél s figyelemre se méltatja az eget s e kis proletár verebeket, kik köveken, pocsolyák vizén, hol ilyenkor isten lelke a fény, a napnak vígan csipegetik, pirosló búzaszemeit.