XXXVI. A halhatatlan istenek

A halhatatlan istenek törvénye int: – Vond vissza minden átkodat, mert millió út indul el s mind mihozzánk vezet. Öleld magadhoz a világot, mint az egy-napos piciny virág magába öleli piciny karjaival a dagadó eget. Ne várd hogy minden sikerül; de nagyot és sokat elérsz, csak élj parancsaim szerint! Ne félj, ha ellenséged is a korcs, hazug s hamis, ha rád mondják is, hogy lélektelen, mikor a testben dícsérsz lelket, lényeget, s nem a vértelen, gyökértelen látszatot! Tiéd a parttalan jövendő, és vezéreid maradnak a mindenütt egyformán nemes Helios s a mindenkori álarc mögött értelmükben változhatatlan Ideák. Légy hű isteneidhez, s rád mosolyg arany szemével – s egy kicsinyt csillagajkával is – a szivárványtrónú, magas Urania!