XXXI. A templomokban sercegve lobbantak ki
| A templomokban sercegve lobbantak ki a fáklyák |
| s az Istennő szobra magától összeomlott; |
| mikor kiléptünk a kongó, megriadt uccákra, |
| véresre gyúlt vitorlák szánkáztak az egen. |
|
| A kaszárnyákban sikoltoztak a kürtök; |
| a halkereskedők ijedten rakosgattak nyitott bódéikban; |
| a fórumon iszonyú robajjal dőlt össze a Hallgatás Tornya |
| s mire megjött az éj: felforrtak a kutak vizei. |
|
| Ezen az éjszakán történt, hogy a csörömpölő légiók alatt leszakadt az Arno-híd; |
| ketreceikben bömböltek a cirkuszi oroszlánok, |
| mialatt messze Erynnisek és Vaskigyók őrjöngtek a zengő ormokon |
| s forró szelek birkóztak a megtorpadt mezők felett. |
|
| Egyszerre felhőkig harsant a Tűz s az imbolygó vörösségben |
| kőzápor döngölte le a visszhangzó erdőket; |
| köröskörül tanácstalanul nyargaltak a fekete folyamok |
| és félelmükben megrepedtek a tavak tükrei. |
|
|
|