XVI. Pilláim alatt összetört az álom

Pilláim alatt összetört az álom s – szeretlek? nem szeretlek? – nem tudom már. Túlontúl bennem élsz, eleven álom, s szerelmedet elbírni nem tudom már. Gyűlölködve kiáltom: Idegen kéz, eressz! ne vezesd útam! megtagadlak! – Mégis, te formálsz ujjá, idegen kéz, s mindig erősebb vagy, ha megtagadlak. Nem tudom, mi történt… Talán az isten játszik velem s te vagy a fény szemében. Ha eldoblak: megjelenik az isten s nehéz harag hömpölyög nap-szemében.