XIII. Sötét szavak vázába

Sötét szavak vázába ragyogó értelmet öntött ez a szerelem, mely szivemben s agyamban csiraként kilombosodva önző húsomat testvéreddé alázatositotta. Azóta minden jót és igazat kettősen érzek, – hang-visszhang-zene kapcsol kettőnket eggyé – és a nem-hitt szavak nagy céltalansága után a megértés napfénye homlokom.