A reggelhez

Trombita harsogással és zengő cintányérokkal köszöntelek óh Hajnal, az arany hirnöke a Reggelnek, arany gondolataimat áldozom neked, óh Hajnal, aki szétszórod a sápadt, beteges csillagokat és aki elöl réműlten futnak nyugat felé a settenkedő éjszakai lidércek. Óh Hajnal arany hirnöke az… Ébredésnek, te gyújtod fel a szatinkék egek habzó fellegeit, te emeled föl a Csöndes Óceán domború tükre fölé a nap arany turbánját, te hömpölygeted végig arany folyóidat a határtalan szibériai steppéken, a szűk uccájú kínai városokon és Borneo kávéültetvényei fölött, és Indiában egyszerre szikráztatva nagyszerű tükreidet a föld iszonyú két sarka között! Aztán hozzánk közeledsz: kilométerről-re rombolod le a hosszúsági vonalak mentén az éjszaka tömörlő falait, átlépsz az Ural-láncán, a kirgiz pusztaságokon, belemosolyogsz a Kaspi-tengerbe és Vörös lobogódat kitűzöd a Kaukázus csúcsaira, karmazsínnal szinezed arcát a sápadt Boszporusznak, mecsetekre tűznyilaid, belekapsz az orosz puszták iszonyatos végtelenébe, játszol a Földközi tenger apró játékszer flottáival és megindítod az ébredező tevés karavánok[at]. Átlépsz a határokon, megaranyozod a rajna-menti ős várakat, a norvég partokat és a Quadalquivir csodáit, London ködös kőbabilonját és a Kanári-szigeteket és továbbhaladsz Amerika szűz partjai felé, mindenütt eleven nyüzsgést, életet hozva az uccákra, mezőkre, tengerek útjaira. Oh Hajnal, friss és végtelen szerelmesem, ki vidám mosolyoddal gyógyitod meg a láthatatlan betegségeket, hajolj le rám is aki, aki úgy áhítozom friss levegődre, friss szineidre, ébredő madaraid dalára és a harmatos mezőkre, vetésekre és egyszerű dolgokra, harmatos mezőkön csatangolásra, fűben heverésre, korai lovaglásokra, mindenre, ami fiatal és erős (gyújtsd fel bennem is az erdők orgonaszavát) hajolj le hozzám s emelj magadhoz, hogy én is csak fény legyek és ne bántsanak a gondok és napfénybe érjenek maggá zsenge csiráim, hogy fény legyek, csupa fény és áttetsző, anyagtalan ragyogás, színek összhangja s összhangok egyensúlya csupa fény, fény, fény, semmi földi salak, csupa fény, mely áttetsző, imbolygó, százívű, illatos, harmatvert, lüktető, ringó-zengő tenger, a fény, mely a legtisztább – – – fény, mely az antik istenek homlokán sugárzott.