A hasmetsző
|
Mint emlékezetes, a háromszoros gyilkosság miatt letartóztatott Johann Heinrich Kluge orvostanhallgatót tavaly decemberben a drezdai főtörvényszék orvosszakértőinek véleménye alapján átszállították a drezdai állami elmegyógyintézetbe. Kluget tegnap uj őrjöngési roham fogta el, amely után eszméletét vesztette és éjjel 11 órakor meghalt.
(Hamburger Mittagszeitung)
|
| Nagyvágó? Csakugyan? s fiatal még?… Hát, – gratulálok. |
| Ezt igazán nem vártam… Szóval: vér, ugye? és pénz? |
| Prágai sonkák és jóizü szalámirudak közt |
| Pompás élni… |
De, mondja, minek neki ily gyönyörü szép |
| És ábrándos nő feleségnek? – |
| És ábrándos nő feleségnek? – |
Unatkozik, az szent. |
| Annál jobb… |
A szalámi: minek neki ily gyönyörü nő? |
| Várjon csak – |
Mit fél? Azért hogy igy, este, az uccán |
| ismerkedtünk meg, lehetünk még… – Kis csacsikám, hogy |
| reszketsz! Semmi, ne félj!… A karod! Jobb összesimulva |
| menni… sötét van… Jöjj, kanyarodjunk át a körutra! |
| Jó a szalámi, igaz, telik is bundára belőle, |
| én meg csak… ki vagyok? – Nem is tudod… |
| én meg csak… ki vagyok? – Nem is tudod… |
add a kezecskéd, |
| kesztyü nélkül! – A vér hogy lüktet-nyargal eredben! |
| Lüktet… lüktet… a vér… Mondd, friss és édes a véred? |
| Látni szeretném és csókolni… De megtanulod még |
| tőlem, hogy mi a jó!… Ne nevess! Oly véres a szád, mint- |
| hogyha… |
De jó lesz majd a szobádban! ketten! egészen |
| elrejtőzve! veled! |
– Nézdd, hogy dideregnek a népek |
| és mily hangosakat pattintgat a gesztenye-néni |
| kályhájában a tüz… Tudod, én is imádom a lángot! |
| Óh, hogy imádom! a lángot! a hust! s mindent, ami forró! |
| Forró és éget! – Csupa láng vagy, mondd, te is? – Otthon, |
| nálad majd leülünk – (elküldöd a lányt) – a haragvó |
| kályha elé… leszedem, leszakitom rólad az inget |
| és vörösen táncolsz a vöröslő fényben előttem! |
| Láng! – és vér! – és hus! – Szeretek mindent, ami forró, |
| forró és éget… Forró leszel, az leszel, és ugy |
| omlok rád, mint máglya tüzére az áldozat… El kell |
| égni ma éjszaka!… |
Juj, de hideg van! Messze megyünk még? |
| Mindegy. – |
Nézdd, ez a sok-sok ház, emelet, ez a tornyos |
| rengeteg: éjszaka mily szeretőket, mennyi szerelmet |
| rejt el a kiváncsi szem elől! Óh, mennyi szerelmet |
| s mily szeretőket! – |
Fuj! Szeretők azok? Azt hiszed?… Egy sincs |
| köztük olyan, mint én! – |
Szeretők? |
| Szeretők?köztük olyan, mint én! – |
Nem. Prágai sonkák |
| s téli szalámi-rudak. Hivatalnokok. A szerelemnek |
| Törvényes hivatalnokai. Férj és feleség. Csak |
| emberek. Én állat vagyok. A szerelemben az állat |
| élvez csak igazán… |
No, ne félj, nem bántlak… A véred… |
| véred… a vé-recs-kéd – szürcsölni… Meleg bora bennem |
| lüktet majd… |
Mit félsz? Nem ugy értettem. Csak a csókod |
| kivánom, hiszen itt e sok alvó házban is éget |
| forrón éget e csók! – Tessék? – Nem. Semmi. Magamban |
| morfondiroztam… Tudod, és… arról, hogy a férjek, |
| a papucsos férjek hogy forgatják meleg ágyuk |
| mélyén potrohukat, ha becses nejük… Egyszer egy őrült, |
| ronda zsidónővel voltam,… az is… azt is… |
| ronda zsidónővel voltam,… az is… azt is… |
Ugyan már, |
| mit féltékenykedsz?! – Meghalt. |
| mit féltékenykedsz?! – Meghalt. |
Csak téged imádlak, |
| téged imádlak. Ilyen ragyogó, friss, tizhetes asszonyt |
| még sose láttam… ilyen szép és üde, almahusu nőt… |
| Jőjj ide, bujj hozzám! Ne remegj. Karimás kalapod hajtsd |
| jól a szemedbe. Nem ismerhet föl senki. Sötét van. |
| Jöjj, ne remegj! – |
Az a nagyvágó most prágai sonkát |
| árul. – Nem jön elő, hiszen este is üzleteket köt. – |
| Bu! bu! buta király! A szalámi-király! – Gyönyörü szép |
| nő kell néki… Minek? – Feleség… Nekem a szerető kell! |
| A szerető! meg a vér! Végigszopogatni az ujjad, |
| mind! – élő, puha cukrot!… igen, szerető! – Az öledbe |
| furódom s ugy csiklandozlak, a bőröd alatt is, |
| hogy szétpattan ered, hernyó-ered édes edénye! |
| Megcsiklandozlak s te kacagsz, hogy csurran a véred – |
| És borzalmasakat… Kacagás! – Jaj, könnyed is ugy ég, |
| Ugy ég, mint a korall!… Fetrengeni fogsz, te piros száj, |
| te gyönyörü puha test, te rugalmas bün, sima állat! |
| Jöjj! gyorsan! fussunk, hozzád, – hozzá… |
| Jöjj! gyorsan! fussunk, hozzád, – hozzá… |
A szalámi- |
| gyároshoz, aki most pénzét számlálja a boltban |
| és – hajlong – a gazember! – Képzelem, a keze mily rut |
| és véres… vé-res… Mért véres?… Nincs soha gondja, |
| harminc embere dolgozik, ő pedig őrzi a pénzét. |
| Ur! Elegáns! A szalámi-király! A szalámi-szamár! – |
| Ur! Elegáns! A szalámi-király! A szalámi-szamár! – |
Mit? |
| Vége az utnak? – Igen?… Surranj föl gyorsan a lépcsőn… |
| Menj csak előre… siess!… a cselédet küldd a pokolba! |
| Villany, szőnyegek és puha ágy! |
| Villany, szőnyegek és puha ágy! |
Sose voltam ily éhes, |
| éhes – rád!… Kicsikém, hogy hivnak? – Sárika? Sári? |
| Sárika, kis szentem… Mily jó meleg a nyakad! és mily |
| kigyósan gyürüs a karod!… Simogass… A szalámi- |
| gyáros, a prágai sonka: minek neki ily gyönyörü nő?! |
| Este kilenckor… Mért nincs itthon! – Mondd, soha senki |
| nem volt még nálad? Ne hazudj! – Jó. Elhiszem. Én is |
| csak téged… |
Mit félsz? Szőrös testét simogatni |
| és háját: jobb volt? – |
Ugye, nem? Jöjj gyorsan… A kapcsok… |
| Mennyi fölösleges!… Ez?… Melltartó? – Dobd a fenébe! |
| Kis mellem, gyönyörü kis mellem, szép pici bimbó! |
| Nézd, hogy megmerevül… ideges vagyok. – Ej, ne bolondozz, |
| Hagyd a ruhát – nem várhatok… Igy! – |
| Hagyd a ruhát – nem várhatok… Igy! – |
Csókolj! – |
| Csókolj! –Hagyd a ruhát – nem várhatok… Igy! – |
Te! Te! – |
| Te! Te! –Csókolj! –Hagyd a ruhát – nem várhatok… Igy! – |
Édes, |
| jó, puha forróság, simaság, selyem és eleven tüz! |
| Tüz és bársony a bőröd! – |
| Tüz és bársony a bőröd! – |
A fal! Hogy táncol az árnyék |
| selyme… zizeg… vörösen… vörösen… Te zizegsz, vagy az árnyék? |
| Jaj, beleszédülök! – Őzike vagy… Félsz, őzike, tőlem? |
| Őzike, ő-zi-ke, ő-… A vadász: megfogtalak! Élve! |
| Élve! Enyém vagy, enyém! – Sima nyak, habzó selyem… Ujjam |
| ott bujkál, ahol a… a szalámi szokott… aki vérből |
| és pénzből bundát vehet! – Őzike, azt se tudod még, |
| azt se tudod, ki vagyok… Minek is! – Vérből, csupa vérből – |
| Ott bujkál… ujjam… Ne szoritsalak, őzike? Mért ne? |
| Mit sirsz! – |
Szép, sima nyak… Hogy mélyed az ujjam alatt és |
| hogy süpped! – Most! – Most! – |
| hogy süpped! – Most! – Most! – |
Jajgatsz? Kiabálsz? – |
| Jajgatsz? Kiabálsz? –hogy süpped! – Most! – Most! – |
Ugye, mondtam: |
| megcsiklandozlak s te kacagsz! – és könnyed is ugy ég, |
| ugy ég, mint a korall… Ugye mondtam: édes edénye |
| édes edénye a vérednek szétpattan – a véred! |
| Látni szeretném és csókolni – |
| Látni szeretném és csókolni – |
Bolond, ne hörögj igy! |
| Most – mingyárt – jó lesz – Ne hörögj! – Várj! – |
| Most – mingyárt – jó lesz – Ne hörögj! – Várj! – |
Vége… Korán volt. |
| Ne haragudj, édes… Már ugyse haragszol… – |
| Ne haragudj, édes… Már ugyse haragszol… – |
A kést! – Nincs |
| nálam… |
A konyha… Szalámi! Hol áll a szalámiszelő kés?! |
| Jó, – mingyárt, – mingyárt, – Még nem haltál meg egészen. |
| Igy…Várj… |
Most! – – – Vér! – vér – Meghalni! Szeretni halálig! |
| Csurran… csurran a… vér… Óh, Istenem! – Édes a véred, |
| édes, jóizü – Nyelvem megrészegül… Édes |
| Sárika – kis-szen-tem… A hasad szép szőke szakállát, |
| szép puha bőrödet, és melegét… melegét a husodnak, – |
| óh, köszönöm! – Szen-tem… Haragudni… |
| óh, köszönöm! – Szen-tem… Haragudni… |
Ha kell, haragudjon |
| ő, a szalámi… – |
vörös csikoktól fénylik a mellem… |
| Hogy tapad! – Igy… letörülni… a melltartóba… |
| Hogy tapad! – Igy… letörülni… a melltartóba… |
Siessünk! |
| Mingyárt jön a király, a szalámi-király! – Soha többé |
| nem simogat végig mancsával s hája pocakját |
| nem forgatja fölötted… A mancsa… az is tapad… Ő is |
| véres! – Véres… a kéz… meg a pénz… meg a prágai sonka. |
| Disznóktól véres… Hazajön most. – Azt hiszi: várod. |
| Azt hiszi! És nem tudja, hogy ily gyönyörü fiatal nő |
| kár volt néki… Bejön. – Nem tudja… Minek neki több pénz? |
| És disznó! – Maga is disznó… Disznó a gazember! |
| Menjünk… Már féltiz… |
Hova? |
| Hova?Menjünk… Már féltiz… |
Mindegy! Gyorsan el innen! |
| Messze! A semmibe! El! – |
Jön a férj, az igazi állat, |
| akinek ily feleség… pénzért… – |
| akinek ily feleség… pénzért… – |
Most szökni… Aludni |
| elrejtőzve – – |
De nagyszerü lesz, ha reggel az ujság |
| – hurrá! – ujjnyi betükkel bömböli: „Szörnyü merénylet |
| áldozatául esett X nagyvágó felesége!” – – – – – – |
|
|
|