[Opálködökbe hullnak itt a halmok…]

Opálködökbe hullnak itt a halmok s alkonyi szél leng már a messzi síkra; lent ház, folyó, híd, erdők s lomha malmok törpülnek össze színes mozaikba. Az alkony vére izzik még a hárson; rigó hintázik valahol a kertben; lila az árny s oly puha mint a bársony s az est suhog le sötétkék lepelben. A csöndbe halkan sír, lelkét kitárván, egy-egy piros virágba pattanó rügy, s ezüstsugárként lenge lombok árnyán csak néha siklik át egy csattanó fütty…