[Kristály az ég; a hold, a lenge sarló…]

Kristály az ég; a hold, a lenge sarló
bujkál a téli felhők tengerén;
ma titkokat mesél a domb s a tarló
s a lejtőn ködkísértet leng elém.
Fehér az ösvény. – Tompán zúg a fenyves;
csipkéje lágy moh: alvó, tiszta hó.
Egy-egy halott ág súrlódik kezemhez.
– Lent vár a tó, a tükörtiszta tó;
jegén a hold fagyott ezüstje reszket;
a mozdulatlan táj ragyogni kezd, –
fölé lebegni ködöket eresztget
s halk fátylat ejt a februári est…
 

(1919. február 10.)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]