[Kristály az ég; a hold, a lenge sarló…]
Kristály az ég; a hold, a lenge sarló |
bujkál a téli felhők tengerén; |
ma titkokat mesél a domb s a tarló |
s a lejtőn ködkísértet leng elém. |
|
Fehér az ösvény. – Tompán zúg a fenyves; |
csipkéje lágy moh: alvó, tiszta hó. |
Egy-egy halott ág súrlódik kezemhez. |
– Lent vár a tó, a tükörtiszta tó; |
|
jegén a hold fagyott ezüstje reszket; |
a mozdulatlan táj ragyogni kezd, – |
fölé lebegni ködöket eresztget |
s halk fátylat ejt a februári est… |
|
|
|