Tizenhat sor egy remete életéből
| …És nők vesznek körűl; sötét szemekkel |
| lelkembe néznek; apró, sárga lángok |
| lobognak föl agyamban este, reggel. |
| Hiába búvok el, – (komor zarándok) – |
| utánam jönnek, hallom, látom, érzem, |
| hogy itt vannak, eljöttek újra értem. |
| Karjuk körűlfon, mint erdők liánja, |
| átfog s lehuz egy kéjes gyötrelem, |
| nymphák s hetairák, ezer céda lánya |
| egy régi kornak táncol kört velem; |
| forró combjuk élő s égő parázs, |
| ölük pokol, szemük rontó varázs; |
| nincs már erőm, nincs erőm ellene: |
| hűsen ringat hótestük tengere, |
| fehér karjuk zúgó örvénye vár, |
| – ajkuk a Léthe, csókjuk a Halál!… |
|
|