Vágyak és szenvedések… sok kérdés és egy felelet…
|
Miért szeretlek? – Ó jaj, én nem tudom, de mindig |
| úgy sír a lelkem érted, ha elszakít a tér; |
| a Fény, Öröm s az Élet: mind-mind tebenned él |
| s az én álmaimat csak bánat-virágok hintik… |
|
|
Művészet, szent oltár, a költő tiszta tükre, |
| kinél a fáradt Vágyak örök forrásra lelnek: |
| mily jó, ha bársonyos szemedben elmerűlve |
| e mély kristályon át megcsókolom a lelked! |
|
|
Fehérruhás angyalként mindég előttem látlak |
| és lábadhoz borúlva könnyel, dallal imádlak; – |
| miért imádlak? – Óh jaj, szegény, bolyongó lelkem, |
| hol lelsz végűl nyugalmat? Fönt a mennyben? Alant-é |
| a mélységes pokolban? – Óh, mért kell így szeretnem? |
|
| – Szelíd szemed, szerelmem, mosolygva szól: Ananké!… |
|
|
|