Les plaisirs
| Elátkozott éjek, kik bársonyos palásttal |
| takarjátok lelkünk, s e gyöngyös, lágy lepel |
| alatt örökre új a vágy, az óriás kar, |
| mely bánatunk bazalt szirtjéből kiemel, – |
|
| óh sok bűnt elfedő, sok sebbe eltakart éj, |
| mint kék füstöt oltár mélyén szent füstölő, |
| úgy küld imát ajkam feléd: gyilkos, cudar Kéj, |
| te üdvözítő kín, csókokban bús ölő! |
|
| Ki az ég ólomszínű baldachinját kifestéd |
| s bátorító lelked száz mentséget kohol, |
| forró lehelletedben az álom mint a test, ég: |
| abszint, te zöld méreg, isteni alcohol; |
|
| óh jőjj, nagy bánatom itasd végűl halálra, |
| szívem vérét ne falja többé az únalom, – |
| Walpurgis éjszakán kergess boszorkavárba, |
| hol, mint a lelkem, minden csak rejtély s csupa rom! |
|
| Feszítsd fantáziánk vitorláját előre, |
| dalos hullámokon a végtelen felé, |
| röpíts, szent ópium, titkok nagy érlelője, |
| a semmiségbe, vagy egy új világ elé! |
|
| Itt romlás, borzalom kiséri minden álmunk, |
| lelkünkön gyötrelem, az óriás lidérc, |
| lejtőn rohanva nem szabad sosem megállnunk, |
| mert űz a hóhér vágy s örök korbácsa érc. |
|
| A kéjek serlegét mi egyre hajtogattuk |
| s halvány arcunk pirosra festé nyomán a vér; |
| Faust-ként testünk-lelkünk ördögnek bérbe adtuk |
| s csak a végén láttuk, hogy mindez mit sem ér: |
|
| a mámor, hófehér testek vad illatárja, |
| harapni gyúlt ajkak, idegtépő gyönyör, |
| friss, nyers hús, véres kéj, agyunk elzsibbadt álma, – |
| gyilkolva ébreszt és tüzes tőrrel gyötör. |
|
| Tudom: mi az isten, mi a szentség, és a béke, |
| tudom, hogy van hit is, hol lombot nem hajt a kín, |
| – de itt már nincs megállás, mindennek vége, vége… |
| – horgonyt vetünk majd egyszer a Halál partjain. |
|
| Óh gyönyörök, kínok! (imádság, átok volt tán?) |
| az ég s a föld nem volt soha még mostohább; |
| fel újra, rossz szelek, szakadj ki, szörnyü orkán: |
| bolygó Hollandi útján sodorjatok tovább, |
|
| – pokolba, mennybe? – – Mindegy, mi rejti bús világom, |
| gyászkárpitú égbolt, vagy szende csillagok; |
| a bordélyház ködén, túl fertőn s minden átkon |
|
egy ideál, egy vágy örökre átragyog!… |
|
|
|