Mese egy pillanatnyi elszomorodásról

Ma könnye hullt a holdnak

s titokban sírt a szél. –

Ezüsfényén a holdnak

kis tündérek zokognak.

Mélységes éji csöndbe,

(ma könnye hullt a holdnak)

mélységes éji csöndbe

a hervadt ősz köszönt be.

Ma sírtak mind a holtak

gyászbíbor ég alatt,

ezüstfényén a holdnak

kijöttek mint a holtak.

Miért zavarták álmát? –:

a hold remegve szállt át.

– S a kis tündérek könnyét

reggel fagyva találták…

(1917. augusztus 11.)