Le voyage
A vasúton messze szállunk, |
száz piros pipacs, piciny petty, |
|
Kis falunkból már kibúvik |
mindjárt vége lesz az útnak: |
|
Te tovább szállsz a vasúton, |
|
Árva tájék, lomha égbolt, |
szomjas nyárfa, kis tanyák; |
vágyó karjuk, – ám hiába! – |
|
– messze csattog már alattad, |
messze csattog, sír a sín. |
|
Zöld bársonyra dűlve nézed, |
piros ajkad, sötét szemed |
|
légy örökkön édes és víg, |
te csak nevess, kedvesem, – |
sírok majd én egymagamban |
|
|
|