Crépuscule d’un soir romantique
| Az est közelg; a tájék halkan homályba hull; |
| mint szép borongó oltár omlik fölém az égbolt –, |
| langyos zenével szívem sír láthatatlanúl |
| s a lomha fellegekből kikandikál a félhold. |
|
| …Most a kavics csikordúl –, a lombok megremegnek… |
| Egy lány. – Piros chitonja s fürtjei lengenek |
| hullámzó ritmusán. – A gyönyörű, gyenge gyermek |
| egy percre rámtekint s halkan tovább lebeg. – |
|
| Elment! – Könnyű kék fényben táncolva jő az alkony… |
| Elment! – A nap az Éjt most csókolja épen ajkon, |
| hogy puha leple selymét lilás pírban fürössze. |
|
| Terítve égi csöndet árnyak szállnak felettünk, |
| könnyes szemem lezárom. – S amerre képe eltünt: |
| emléke fénylik ott a fasorban, messze, messze… |
|
|
|