Désespoir
| Mi ad lelkünknek, mi ad ma vigaszt? |
| Mi ad ma vígaszt, szörnyű bánat-ár? |
| Az elmúlás áhított kéje vár |
| s bús örvények üvöltése riaszt. |
|
| Itt minden oly fekete, szomorú, |
| sötét a lélek és sötét az ember; |
| a kín üvölt fel néha, mint a tenger; |
| a nap leszállt; – setétlik a ború. |
|
| Fussunk el innen, űz az Únalom, |
| fussunk oda, hol álmok kéje vár |
| s gyönyör liheg sugaras tájakon. |
|
| Lelkünkre alkonyok békéje száll |
| s az éjben csak bús szerelmünk virraszt: |
| szent ópium, óh adj nekünk vigaszt! |
|
|
|