[A kedvesem görög királyleány…]
| A kedvesem görög királyleány. |
| Fehér angyal. Fehér álom a leple. |
| Oly szép, szelíd; – arca oly halavány, |
| mintha lelkemből volna kilehelve. |
|
| Hogy szeretem, nem is tudja talán; |
| finom, törékeny, mint kis aranylepke. |
| A villanyfény ezüstösen remegve |
| ömlik nyakának illatos haván. |
|
| – Ó vágy! ne lobogj bús szeszéllyel, |
| lelkem! – még vágynod sem szabad |
| az örök dalt hallgatni kéjjel, |
|
| mely zsongó véréből fakad! |
| – S te kedvesem, csak nézz kacagva rám, |
| óh édesem, görög királyleány! |
|
|
|