O. (Sápadt lelkén opálszín álom…)
Sápadt lelkén opálszín álom; |
az alkony rózsaszínje rezdűl |
a lomha, lágy szobán keresztűl, |
kék árny s hűs illat a párnákon. |
|
Mint egy mosolygó porcellánbaba: |
arcára ráfagyott a szépség, |
arany hullám ringatja: lánghaja |
s szemében örvénylik a kékség. |
|
Mosolyg az ajka, félig nyiltan, |
haján szalagja lágy biborszál, |
kis lelke ring szépsége szárnyán. |
|
– S miért éjjente annyit sírtam: |
szent láng az ajka, arca márvány |
s áldott hókeble tiszta oltár! |
|
|
|